Szerintem erről a témáról kaptam a legtöbb kérdést, a pénzes témák után. Magánvéleményt szívesen írtam róla, de egy teljesen nyilvános írást nem mertem volna elkészíteni. Az elmúlt években viszont annyi kérdést kaptam és segítettem ezekre a válaszokat is megkeresni, hogy elkezdtem szakértőnek érezni magam. Ez persze erős túlzás, ez csak egy érzés, de így már merek valamit írni. A félelem nem a témának szólt, hanem a tájékozatlanságomnak, melynek mértéke egy kicsit lecsökkent. Azt viszont még mindig nem ajánlom, hogy az információm alapján írjon valaki egy cikket, sőt, szakdolgozatot. A forrásokat (melyeket ismerek) megadom, de nem érek többet, mint bármely másik itteni lakos. Ez csak egy (vagyis 1 darab!) vélemény.

Tehát leírom a rendszert olyannak, amilyennek látom, valamint leírom a véleményem. Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy utána ne engem győzködjön arról, hogy ez a rendszer rossz, hiszen semennyi mértékben sincs hatásom rá. A facebookon volt egy ember, aki ismeretlenként elkezdett kérdezgetni, majd győzködni arról milyen pocsék és jogsértő ez az egész, de letiltottam őt.

Előzmények
Az, hogy milyen módon működik ez a rendszer, nagyban azon múlt, hogy egy kisfiút elrabolt és megölt valaki. A kisfiú neve Adam Walsh. A gyilkosság annyira tragikus, hogy inkább nem írnék róla semmit. Akit érdekel, az a név alapján tud róla információkat keresni. Itt található egy rövid összefoglaló, de tele van vele az Internet. Nem véletlenül, mert a kisfiú édesapja nem összetört, hanem akciósorozatot indított a hasonló esetek előfordulásának a megakadályozása érdekében. Azt gondolom, hogy nem szabad úgy állást foglalni a kérdésben, hogy valaki nem ismerkedik meg a történet részleteivel.

Azt is fontos kiemelni, hogy a rablás és gyilkosság nem egyetlen eredménye a regisztrált szexuális támadók netre kerülése, hanem nagyon széles körű intézkedések sorozata kapcsolódik az esethez. Amikor valaki ezeket Magyarországról olvassa most, akkor elfelejti, hogy Magyarországnak is megvolt a maga Adam Walsh-ügye. Arra az esetre gondolok, amikor a szülők a bolt előtt hagyták a babakocsit, majd abból valaki elrabolta a gyereket és évekig sajátjaként nevelte (nem találtam hozzá linket).

Visszatérve az apára (a neve John Walsh), összefogott más szülőkkel, akik hasonló tragédiát éltek meg. Leültek átbeszélni, hogy mi mindent lehetne másként tenni, ki hibázott és miben? Mindent, amit csak a listájukra vettek, megvalósítottak. A szemléletük lényege az, hogy egy ponton beavatkozni nem ér semmit. Minden egyes embernek van felelőssége és azt vegye mindenki komolyan (az eladó, a biztonsági őr, a taxis, a portás, a rendőr, az ügyvéd, mindenki).

Például, ha a pláza egyik boltjában eltűnik egy gyerek, életbe lép az "Adam protokoll". Ez nagyjából azt jelenti, hogy a szülő szól a bolt személyzetéből akárkinek. Akárki is legyen ez a személyzetből, kötelessége haladéktalanul értesíteni a felelőst azért, aki lezárja a pláza összes kijáratát és onnan kezdve egyesével ellenőrzik a kilépőket. Ha az eltűnés észlelésétől számított 10. percben még nincs meg az eltűnt gyerek, jelentik a rendőrségnek, akik egyből keresni kezdik (Magyarországon 10 perc alatt a kijáratok ellenőrzése sem történne meg... a rendőrség nem tudom mit reagálna az eltűnés 10. percében...). Nincs hierarchia, nincs várakozás, hanem azonnal cselekednek. Erre még nagyon sok egyéb ráépül (még TV-műsor is) és ezek egyike a netes adatbázis. Tehát a netes adatbázis nem önmagában van, hanem egy széles körű intézkedés része, egyetlen eleme.

A rendszer első arca
Az elkövetőket (és lehetséges elkövetőket is!) három csoportba osztják és a harmadik a legveszélyesebb. A legenyhébb osztályba (1 a sorszáma) soroltak, a minősítéstől számított 10-15 évig maradnak az adatbázisban. A második veszélyességi osztályban lévők 25 évig, a harmadik fokozatú veszélyességű emberek életük teljes hosszáig. Vannak viták arról, hogy ez mennyire jó, de a rendszer működik (valamennyire...). Valamilyen nem túl egyszerű eljárás keretében lehet kérni törlést az adatbázisból, de nem tudom mennyit engedélyeztek - mielőtt valaki erről tőlem kérne adatokat (szívesen segítenék, de tényleg nem találtam erről semmit). Még azt is tudni kell róla, hogy nem mindenki ért egyet a rendszerrel. Sokan gondolják azt, hogy túl sok ember szerepel az adatbázisban és e miatt nem lehet hatékonyan használni. Ezt a problémát legfeljebb egy konkrét eseten keresztül tudom megmutatni, ahogy lesz időm összeszerkeszteni a levelezésekből.

A valóságban úgy néz ki, hogy van két elindulási pont. Az egyik megtalálható itt. A regisztrált elkövetőkön kívül teljesen részletes bűnözési statisztikákat is lekérhetek, mindent, amire csak kíváncsi vagyok. A regisztrált elkövetők kutatásában sokféle keresési mód közül választhatunk. Én az irányítószámot szoktam használni.

Választani lehet, hogy szöveges vagy térképes megjelenítést szeretnénk. A térkép egy felugró ablakban jelenik meg, ami sokaknál tiltva van. A térképen kirajzolódnak az utcák és rajta sok-sok pont, eltérő színekkel jelölve.

A pontokra kattintva egy gyors információs ablak ugrik fel az illető személyről (kitakartam, mert nem lejáratni akarom, csak egy kiragadott példa):

Arckép, név, lakcím, születési dátum, születési nem, bőrszín, testsúly, magasság és az ügyének az azonosítószáma olvasható ki a gyors információt biztosító ablakból. A testsúlyból látszódik, hogy az adatbázist rendszeresen frissítik. Attól függően melyik kockázati osztályba sorolnak valakit, rendszeresen felveszik az adatait és frissítik.

Ha a nevére kattintok, feljönnek az egyéb adatok. Ott egy figyelmeztetés fogad, hogy az oldal alapján nem lehet valakit egész biztosan azonosítani, arra csak egy ujjlenyomat lenne alkalmas. Ez a figyelmeztetés nagyon is életszerű, hiszen könnyű egy lakcímen két azonos nevű embert találni. Vagy az ellenkezője: a külső megváltoztatható.

A teljesen találomra kiválasztott emberünk (Albert) adatlapján elég sok információt találunk:

Nagyon nem kell részletezni, de jól látszódik, hogy az adatlapon van némi bizonytalanság. Például az etnikai hovatartozása ismeretlen, a születési dátumban is van egy nap eltérés. A fénykép alatt szerepel a dátum, hogy lássuk mennyire régi.
Lejjebb tekerve látható a regisztráció és az utolsó felülvizsgálat időpontja, valamint az azokat elvégző hatóságok megnevezése is. Még lejjebb a lakcímét ismerhetjük meg, valamint az adatbázisban szereplő összes fényképét (dátumozva).

A bűneset leírása is megtalálható. Albert egy 15 éves lánygyermeket zaklatott és ezért 10 évre ítélték el. Az adatbázisban 2000 óta szerepel, feltehetően akkor bukott le. A pontos büntetőjogi minősítés is szerepel.

Ahogy utaltam is rá, ez egy teljesen nyilvános, bárki számára nyitott felület.

A rendszer második arca
Egy másik honlapról kell elindulni a keresésben. Szintén ingyenes, teljesen publikus és semmilyen regisztráció nem kell az eléréséhez. Ezt annyira nem kedvelem, de ki fog derülni mi vele a bajom. Amit szeretek benne, az a kezdőlapon szereplő térkép:

Látszódik mit szeretek ebben. Háromféle színnel jelöli, hogy az adott városrész mennyire veszélyes (kérdéses, hogy van-e összefüggés a regisztrált szexuális támadók és a közbiztonság között). A pirost igyekszem elkerülni, a kék nagyon jó környék és a sárgák közötti eltéréseket a számok jelölik, ők lennének az átlagosak. Én az University Place városrész környékén lakom. Jól látható, hogy a sárgák között elég alacsony számmal szerepel, majdnem kék (talán a 10 a határ). Ez kissé félrevezető, mivel a városrész méreteihez képest nagyon kevés a lakóház.

Akkor az ember elkezd közelíteni a célterület felé és elkezdődnek a technikai problémák. Nekem minimum négyszer lefagy a flash, de az még túlélhető. A ház közelébe érve ez a kép fogad:

Azok a bélyegzőszerű emblémák 1 főre utalnak. A lényeg az, hogy a sárgából (átlagosból) hirtelen egy jobb kategóriába került a lakóhelyem. A gyorsinfo azonban már nem olyan részletes, csak egy fényképet ad ki. Ha kattintok, akkor láthatok egy olyan leírást, ami nagyjából az előbbin is előjött a gyorsinfo-ban. Onnan kezdve akárhova kattintok, közel sem tudok meg annyit, mint az előbbi oldalon.

Tehát az oldal a térkép miatt látványos, de nem informatív. A megjelenő színes ábrák csak elkövetőket mutatnak, de azt nem, hogy mikor, milyen súlyú esetek kapcsolódnak hozzájuk. Más honlapok is kb. ezt mintázzák le. Egyesek olyanokkal vonzanak látogatókat, hogy riasztó emailt küldenek, ha egy veszélyes ember a közelükben dolgozik vagy a közelükbe dolgozik. Az elsőnek bemutatott lappal azonban egyik sem ér fel.

Két regisztrált személy
Az egyik regisztrált elkövető egy olyan boltban dolgozik, ahova szoktam járogatni. Megkérdeztem az ő véleményét és nem azt mondta, amire számítottam. Az állítása szerint neki egy nagyon erős hajlama van azokhoz vonzódni, akiket a törvény tilt. Jár kezelésre, vigyázni próbál arra, hogy a lehetőséget is elkerülje, hogy valaha újra tényleges elkövető legyen. Ő kifejezetten örül annak, hogy nyilvántartott személy.

Az egyik előnyét abban látja, hogy a gyerekes szülők elkerülik őt. Ez (szerinte!) csökkenti azoknak a helyzeteknek a számát, ahol kísértésbe eshetne. Ha valami történik és ismeretlen az elkövető, az elsők között van, akiket a rendőrség ellenőriz. Ez neki jó, mert így elsők között kerül le a lehetséges elkövetők listájáról. A szomszédain is látja, hogy nyugodtak, mert bár egy bűnöző a szomszédjuk, a rendőrség felügyeli őt és rendszeresen tisztázza a státuszát. E miatt bíznak benne. Sőt, kifejezetten igyekeznek arra törekedni, hogy folyamatosan legyen munkája. Attól tart a helyi közösség, hogy amint munka nélkül lenne, megerősödnének az elkövetői hajlamai, ezért gyorsan szereznek neki valamit. Nem tudom Magyarországon milyen a szabadultak foglalkoztatási helyzete, de ez azért nem rossz hozzáállás.

Ezek után már nagyon érdekelt milyen bűncselekményt követett el. Túl rendes embernek tűnt ahhoz, hogy másokra támadjon vagy elcsábítson egy gyereket. A negyedik beszélgetésen mertem csak rákérdezni. Az volt a bűne, hogy egy játszótér mellett megállt az autójával és onnan leste a gyerekeket. Miközben nézte őket, elszórakoztatta magát (mindenkinek a képzelőerejére bízom miként tette ezt) és az arra sétálók ráhívták a rendőröket.

Nem akarok a konkrét ügyhöz semmit sem fűzni, mert pro és kontra záporoznak az érvek (angol nyelvű fórumokon el lehet olvasni). A célom csak annyi, hogy megmutassak egy olyan szemléletet, ami nem túl gyakran kerül a hírekbe.

Egy másik emberrel is beszéltem, aki ugyanezeket az előnyöket sorolta fel. Ő a szó legszorosabb értelmében elkövetett egy támadást. Egy hozzá közel álló család 12 éves kislányába szeretett bele és hónapokig hitte, hogy a szimpátia kölcsönös. Amikor kiderült, hogy nem, elkezdte a támadást, amit (szerencsére) nem tudott kiteljesíteni, mert valaki megakadályozta. Ő azt mondja, amit az előbbi ember, hogy örül a rendszernek, mert ennek a rendszernek köszönheti az alaptalan gyanú elkerülésének a lehetőségét. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy volt egy nagy felháborodást kiváltó támadás a városrészben. Elsők között számoltatták el, amikor éppen pizzát ettünk ott, ahol pénztárosként dolgozott. Amikor elmentek a rendőrök, akkor nem volt ideges, a munkatársának még mondta is, hogy mennyire tetszik neki ez a gyorsaság. Mindenki tudja, hogy amikor ismeretlen a támadó, először ezeket az embereket ellenőrzik és ha van ok gyanakodni rájuk, akkor előállítják őket.

Szülői kritika
Vannak olyan szülők, akik ezzel a rendszerrel nem elégedettek. Ők azt mondják, hogy a térképeken szereplő pontok félrevezetőek. Azt tudják hol dolgozik az egykori elkövető, tudják merre lakik, ki ő, mikor, mit tett és kivel - de azt nem, hogy merre jár napközben vagy este! Ők vetették fel, hogy jeladót kellene beültetni az elkövetőkbe, hogy napi 24 órában tudni lehessen a pontos helyüket. Ez is egy vélemény, nagyjából a legradikálisabb.
Sokkal többeknek van bajuk azzal, hogy túl nagy az adatbázis és a ténylegesen veszélyes elkövetőket nehéz kiszűrni. Illetve nem figyelmeztet azokra, akik éppen átköltöztek és még nem kerültek frissítésre (több hónapot is igénybe vehet).

Érdekes kritika az, hogy a rendszer csak az egykori elkövetőket szűri. A potenciálisan lehetséges elkövetőkre nem riaszt. Ez elég durván hangzik, de az egyik informatikai multinak van ilyen programja. A rendőrség használja is. Valamilyen adatforrást kell rákapcsolni (facebook, twitter, mobilszolgáltatók, arcfelismerő térfigyelő kamerák) és kijelzi a problémás embereket a tevékenységük alapján. Ez a bűnözőkereső szoftver ijesztő, de valóságos. Houstonban nem alkalmazzák, de egyre többen szeretnék.

Az informatikai cég azért harcol, hogy ne álljon egy hatósági személy a program kimeneti részénél és döntsön a riasztás jogosságáról, hanem egyből egy elfogó alakulat kerüljön kiküldésre. Ahol ez működik, ott volt rá példa, hogy a névazonosság miatt nem azt fogták el és állították elő, akire riasztást adott a program. E miatt egyre valószínűbb, hogy mindenhol egy ember fogja elbírálni a program "ítéleteit". Engem ez egyébként megijeszt. Mármint a program.

Saját vélemény
Nagyjából ezeket írtam le másoknak. Miközben összeszerkesztettem, nem tudtam eldönteni, hogy jó-e ez a rendszer vagy sem. Sok olyan eltérés van a magyar és az amerikai társadalom között, amiért ez Magyarországon nem működne. Aligha hiszem, hogy az egykori elkövető szociális biztonságáért olyan nagy aggodalom lenne, mint itt (és itt nem csak a bűnelkövetőért aggódnak, míg otthon nagyon alacsony szintű a szolidaritás, a tényleges segítség nagyon ritka). 
Amit érdemesnek látok megfontolni, az a kiindulási pont. A szülők kimondták, hogy mindenki hibás. Ők is, a boltok is, a rendőrség is, a média is. Erre a reakció: mindenki elkezdett változtatni. Senki nem kente el a saját felelősségét, senki nem szállt vitába azzal, hogy tényleg hibás-e. Egyből mindenki (legalább) egyet előre akart lépni. Megnézték mi a valódi helyzet, hol a baj, és kinek milyen lehetősége van azonnal változtatni. És mindenki megtette.