A legutóbb megmutattam, hogy a rendszer milyen és mit várnak tőle. Egy közelmúltbeli eset (és jó pár hasonló)  viszont arra mutatott rá, hogy a rendszer nem megoldás azok ellen, akik kifejezetten el akarnak követni valamilyen támadást, mert nem képes védelmet nyújtani ellenük.

Az ügy azzal kezdődött, hogy 2013 novemberében egy 2 éves gyereket kórházba vittek a szülei, mert furcsa  elváltozásokat észleltek a testén. Az orvosok azzal a ténnyel szembesítették a kislány szüleit, hogy az AIDS mellett még két másik szexuális úton terjedő betegséggel is megfertőzte valaki a gyermeküket. A gyerek közelében álló családtagokat ellenőrizte a rendőrség és így bukott le az 1981-es születésű David Richard Wilson nevű nagybácsi, aki pont ugyanazzal a három betegséggel volt megfertőzve, mint amit a 2 éves gyereken is diagnosztizáltak.

Az ügy meglepő módon folytatódott 2014 szeptemberében. Egy 14 éves kislány elmondta, hogy az édesanyja volt barátja elrabolta őt egy autóval, majd szexuálisan bántalmazta, e miatt ő is beteg lett és teherbe esett tőle. Az elkövetőt azonnal őrizetbe vették és kiderült, hogy azonos a 2013 novemberi eset elkövetőjével. A vallomásában elismerte, hogy sorozatban hajtott végre támadásokat fiatalabb lányok ellen, köztük megnevezett egy 6 év alatti gyermeket is. Mivel nem tudja megnevezni minden áldozatát, ezért most is keresik azokat, akiket megtámadott. Már több 14 és 17 év közötti lányt találtak, akik felismerték a férfiban a támadójukat.

Azt senki sem érti, hogy a 2013 novemberi eset után a rendőrség miért nem tartóztatta le az elkövetőt. A mai napig senki nem tudta ezt a kérdést megválaszolni. Ráadásul a férfi 2004 óta regisztrált szexuális bűnöző. Akkor négy évre ítélték egy 14 éves lány megerőszakolásáért. Időközben a nyilvántartás mérsékelt veszélyességű elkövetőnek nyilvánította őt, ami láthatóan nem volt helyes minősítés. Amíg a botrány nem robbant ki 2014 októberében, addig az elkövetőnél annak ellenére maradt ez a minősítés, hogy 2013 novemberében elismerte be a testvére (23 hónapos!) gyerekének a meggyalázását!

A férfi ráadásul egy helyi gyorsétterem alkalmazottja volt. Jelenleg úgy tűnik, hogy a munkahelyét használta fel a támadásai végrehajtásához. Ez a tény is egy újabb kritika a regisztrált szexuális támadók listájának hasztalan volta ellen.

A tragikus valóság része, hogy az eset nem egyedi. Nagyon könnyű összeszedni a hírekből sok hasonló esetet, amikor regisztrált emberek sorozatos támadásokat követtek el és akár a gyilkosságtól sem riadtak vissza. Az egyik gyilkosságnál az is felmerült, hogy a támadó csak azért ölt, hogy a megtámadott ne azonosíthassa őt (ami egyébként egy rossz megoldási terv volt, mert ezernyi DNS-nyomot hagyott és több térfigyelő kamera is leleplezte őt, így a gyilkosság egyáltalán nem jelenthetett a számára védelmet).

A felmerülő kérdések természetesen nem cáfolják, hogy egyes elkövetőket a rendszer visszatart a támadástól. Az viszont elgondolkodtató, hogy van-e értelme a kockázati szint minősítésének, mert ebben az esetben talán szerepe volt a hamis biztonságérzet kialakításában.

Egy másik sajátossága az esetnek, a helyi fekete közösség reakciója. A hírekbe nem került bele, de a támadó áldozatai is feketék, legalábbis eddig úgy tűnik. Nagyon komolyan előkerült egy olyan javaslat, hogy ki kellene végezni az embert, egyféle civil összefogással. Az államban van halálbüntetés, de valószínűleg életfogytiglant fog kapni hivatalosan, ami a betegségei miatt ténylegesen "csak" pár év börtönt jelent majd, melynek egy része haldoklásból fog állni. Többen úgy érzik, hogy egy ilyen kegyetlen és embertelen személy ennél súlyosabb büntetést érdemelne és szeretnék a rabtársaival megöletni. Mivel ez a szándék kiderült, érdekes lesz figyelni az elkövető további sorsát.